Interjú Greifenstein Jánossal a bohóc osztály vezető tanárával

Több mint negyven év szünet után, 2017-ben indult újra a bohóc tanszak a Baross Imre Artistaképző Szakgimnáziumban. Jelenleg felnőtt oktatás keretében megvalósuló főként színészmesterségre épülő képzésről Greifenstein Jánossal az osztály vezető tanárával beszélgettünk.

Hogyan kerültél kapcsolatba az előadóművészettel?

A színpad világát már gyerekként megismertem. Édesapám zenész volt, így eredetileg én is ezt a pályát céloztam meg, aztán egy szerencsés találkozásnak köszönhetően középiskolásként csatlakoztam egy színházi csoporthoz. Ebből a csoportból lett később a legendás Arvisura Színház.  Ez volt az a műhely, amely színházi emberré tett engem. A mesterem – Somogyi István – igen korán felismerte a bohócmesterség iránti vonzalmamat. Az első főszerepem egy bohóckarakter volt az Arisztophanész madarai című előadásban.

Mit jelent a humor a te életedben?

Derűs ember vagyok, igyekszem a környezetem felé is ezt sugározni. Az emberi kapcsolatok terepén hiszek a humor erejében és katalizátor szerepében. Ez a munkámban és a magánéletemben is bevált. Jól működik.

A Magyar vándor című filmben Ond vezért alakítottad, mesélnél a forgatásról és a filmről egy kicsit?

Színészként kosztümös filmben játszani kiváló élmény. Ráadásul lovagolva bejárni az ország gyönyörű tájait,és lovagolni Budapest utcáin nem adatik meg mindenkinek. A forgatást nagyon élveztem, jó csapat volt körülöttem. Profi rendező, aki tudta, hogy mit akar, kiváló stáb, csupa nagy név, és persze a színésztársak. Jó élmény volt.

Színházi emberként ismernek, de sok éven át te voltál a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány bohóca és művészeti vezetője. Milyen emlékek fűznek hozzá?

A kezdet kezdetétől húsz éven át dolgoztam az alapítványnál. A bohócmesterség legnagyobb részét ott tanultam meg. Heti több alkalommal dolgoztam kórházban, idősek otthonában, ahol másfél-két órát töltöttünk a partnereimmel a terepen, folyamatos improvizációs munkát végezve. A meglátogatott pácienseinken jól lehetett látni a bohócmesterség legősibb működését, az úgynevezett szelepfunkciót. Azt, amikor humorral dolgozunk fel nehéz helyzeteket. Sok felemelő, megható helyzettel találkoztam. Sokat kaptam a bohócdoktori munkától.

Nagyon hosszú idő után indítottátok újra a bohócképzés Magyarországon. Mesélnél ennek részleteiről?

2017-ben indítottuk Méhes Csabával az első osztályunkat. Hatalmas hézagot kellett betömnünk, mivel előtte negyven évig nem volt bohócosztály az Artistaképzőben. Sok dolgot kellett a nulláról felépíteni. Csaba nélkül bele se fogtam volna. Aztán az elmúlt négy évben összeraktunk egy működőképes rendszert, lépésről lépésre beilleszkedtünk az artisták világába. Mindenkinek köszönet jár érte, akik segítettek. A vezetőségnek, a kollégáknak és a diákjainknak is. Már van felszerelt próbatermünk, vannak hangszereink, van tükrünk, és a gyakorláshoz szükséges eszközeink.

Greifenstein János és Méhes Csaba az osztály vezető tanárai

Minden évben meghirdetitek a bohóc és a pantomim osztályokat, kik az ideális jelentkezők?

A nyitott, rugalmas gondolkodású, derűs emberek teszik magukévá legkönnyebben azokat az elveket, amelyek mentén dolgozunk. Ez igaz a pantomimre és a bohócra egyaránt. Természetesen nagy előny, ha a szellem rugalmassága mellett a test is alakítható még. A felvételinél nincs felső korhatár, de olyan előfordult már, hogy valakit azért nem vettünk fel, mert a teste már nem volt alkalmas az itteni munkára.

Hogyan zajlanak a „tanítási napok”, mire számíthatnak a jelentkezők?

Besorolás szerint esti tagozaton tanítunk, ugyanakkor ez nem az esti órákat jelenti technikailag. Az eddigi évfolyamokon órarendi beosztás szerint délelőtt és/vagy délután is dolgoztunk.  A bohóc, pantomim, színészmesterség, színpadi mozgás és zenei alapok tárgyakat mi tanítjuk Csabával, általában délelőtt, az artista alapokat – akrobatika, ügyesség, függőszer – az Artistaképző tanárai délután. Ez három-négy nap a hétköznapokon, és a szombat.

Sokaknak még mindig a fehér arcú, piros orrú nagy cipőt viselő emberek jutnak eszükbe a bohócokról, hogyan látod a bohócok szerepét a mai cirkusz világában?

Minden cirkuszi zsáner változik, mindenütt van fejlődés. A bohócmesterség különlegessége az, hogy a világunk, a társadalmunk változásai karaktereket sodornak el, jól ismert tréfákat küldenek a kispadra.  Azok a könyvek, amelyek régi bohóctréfák leírásait tartalmazzák, a mai bohócnövendékeknek már túl porosak. Még az örök témákat is új köntösbe kell öltöztetni, és minden pillanatban figyelni kell a közönség reakcióját. A cirkusz világában változó a bohócok megítélése. Van cirkusz, ahol a bohócok a legsikeresebbek, de van, ahol ez a mesterség zuhanórepülést vett. Én magam is sokszor látok nagyon gyenge produkciókat. Elterjedtek a „CopyClownok”, akik az Internetről lopják a műsorszámaikat. Kevés jó iskola van, és mi közéjük szeretnénk tartozni. A mi diákjaink csak eredeti számokkal állnak ki a vizsgán.

Az elmúlt években több már több bohóc osztály végzett, sikerült az előadóművészeti pályán maradniuk?

A 2017-ben indult osztály volt az első. Tadam Csoport néven dolgoztak egy ideig, aztán az utóbbi időben Kvazi & Max néven egy duó maradt belőlük. Nagyszerű páros, sikeresen vészelték át a pandémiát, rengeteg bohócfilmet készítettek, versenyen is indultak ezekkel. Most, hogy újra lehet élőben dolgozni, legutóbb Kapolcson léptek fel két előadással is. A 2019-ben indult második osztályunk idén végzett. Ők Gleam Team néven épp most készülnek Odesszába a Komediada Fesztiválra. Reméljük, nekik is olyan nagy élmény lesz, mint a Tadam Csoportnak, akik több szép díjat is hazahoztak erről a seregszemléről.

Több külföldi iskolával és művésszel is remek kapcsolatot ápoltok, ha az egészségügyi helyzet engedi idén is lehet számítani mesterkurzusokra?

Már a kezdetekkor elhatároztuk, hogy élő kapcsolatot építünk fel más iskolákkal, illetve meghívunk neves mestereket egy-egy kurzusra tanítani. Jól indult, a tanulóink dolgozhattak ukrán, izraeli, lengyel, amerikai mesterekkel. Az ukrán Planshet csoporttal igen szoros kapcsolatunk alakult ki. Ők később felléptek a Fővárosi Nagycirkuszban is. Tartott nálunk mesterkurzust David Larible, és barátságból még Fumagalli is tanított néhány trükköt az osztályunknak, amikor a vizsgájukra készültek. Sajnos a vírushelyzet egy időre bezárta a kapukat a nemzetközi kapcsolatok előtt, de reméljük, hogy lassan kilábalunk ebből is.

Tanítványaitok rendre díjakat nyernek a cirkuszművészeti és humorfesztiválokon. Ez milyen motivációt ad nektek a munkátok során?

Akik a díjakat adják, általában a szakma rangos képviselői. Tőlük elismerést kapni felemelő érzés. A díjak segítenek abban, hogy a külvilág képet kapjon annak a munkának az értékéről, amin évekig dolgozunk. Díjat kapni menő dolog. Ugyanakkor az Artistaképző tanáraiként van ezeknél fontosabb célunk is a fesztiválok látogatásakor. A tanulóinkat jó érzés bevezetni egy olyan szakmai közegbe, ahol mindenki mímes, bohóc, ahol mindenki kísérletezik és valami újat akar. A kapcsolatépítés is fontos, és a kitekintés, más műhelyek munkájának megismerése is. Ez tartja frissen a szakmánkat.

A bohóc osztály 2021-ben végzett növendékei

TOVÁBBI INFOMÁRCIÓ A BOHÓC ÉS PANTOMIM KÉPZÉSRŐL

JELENTKEZÉSI LAP KITÖLTÉSE