Tudod-e? 

A porond máig a cirkusz “szíve”, alapvető, központi része: a cirkuszsátor felállításakor először mindig a porond helyét jelölik ki, ez határozza meg aztán a többi építmény (nézőtér, zenekari emelvény, stb.) helyét is.

A vándorló artisták, mutatványosok eleinte egy kötéllel elkerített, kör alakú területen tartottak előadást a szabad ég alatt.  1768-ban nyitotta meg lovardáját London. Egy leszerelt angol lovaskapitány, Philip Astley – lovas műsorokat, artistákat mutatott be “reklámozás” céljából – lett az első cirkusz tulajdonosa. Cirkuszában kör alakú manézst alakított ki, hogy a közönség minden oldalról kényelmesen láthassa az előadást. A porond átmérőjét kb. 13 méterben határozta meg, mivel ez a méret biztosítja a lovak számára, hogy egyenletes tempóban tudjanak ügetni, s hogy az akrobatikus ugrásokat biztonságosan be lehessen mutatni rajtuk. Az alábbi képen Urbán Ádám kupolából készített fotóján a Fővárosi Nagycirkusz porondja látható. 

A technika fejlődésével egyre több lehetőség nyílt arra, hogy a műsort különböző színpadtechnikai elemekkel, medencékkel, emelőszerkezetekkel tegyék látványosabbá. A Fővárosi Nagycirkusz 1889-es megnyitása után nem sokkal süllyesztett beton medencét építettek a manézsba, ami lehetővé tette vízi cirkusz bemutatását. A 20. század közepétől terjedtek el a szállítható műjégpályák. 

Fontos cirkusztörténeti fejlemény volt a 19. század végén, hogy az amerikai P. T. Barnumnak köszönhetően megjelent a 3 manézsos cirkusz: az előadásokat hatalmas sátrakban, “building”-ekben, stadionokban tartották, az előadás egyszerre folyt a 3 porondon és a köztük lévő 2 kisebb színpadon.

Szonday Szandra muzeológus