Cirkuszi kulturális örökség – Cirkuszművészeti Múzeum – Cirkopédia 06.
Magyarország – a világon az elsők között – 2016-ban helyezte a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére a hagyományos közösségi tudással és élő közösségi gyakorlattal rendelkező cirkuszművészetet. Ezzel párhuzamosan, az akkori MACIVA okiratban rögzítette, hogy a cirkusz szellemi és a tárgyi emlékeinek megőrzéséért múzeumot alapít, s gyűjteni kezdi a cirkuszi előadó-művészet védendő kulturális örökségét!
A Magyar Cirkuszművészeti Múzeum tematikus gyűjtemények gyarapítása, koncepciójának fejlesztése tudományos alapú, nyílt szakmai és társadalmi párbeszédre épül. A múzeum munkatársai az artistaművészekkel partnerségben dolgoznak, emellett nyitottak a cirkuszlátogatók és a cirkuszba nem járók véleményére, többek között azzal kapcsolatban is, hogy mit gyűjtsenek inkább: Régi vagy új rekviziteket? Bennfentesek vagy kívülállók emlékeit? Állatok vagy emberek által használt kellékeket? Rendhagyó vagy szokványos rekviziteket? Bóvlit vagy műalkotásokat? A porondon látható produkciók vagy a kulisszák mögötti cirkuszi világ anyagát?
A Fővárosi Nagycirkusz Cirkuszvilág című műsorának plakátja ma már a cirkuszmúzeum gyűjteményének része. Benkő Sándor grafikus (1922-2007) alkotása, aki hosszú éveken át készített egyéni stílusú cirkuszi plakátokat, amelyek ma gyűjtők féltett kincseinek számítanak. Az 1978-as nemzetközi műsorban mások mellett amerikai, brazil és angol erősemberek mutatták be tudományukat. A műsorban ugyan nem lépett fel Gervai Imre artistaművész, azonban bennfentesként gyűjtött minden általa fontosnak vélt cirkuszi emléket. Magángyűjteménye 2019 januárjában megalapozta a cirkuszmúzeumot.
A cirkuszi előadó-művészet minden tárgya képvisel valamilyen értéket. Azonban egy tárgyi emléket jelentősen felértékel, ha személyes történet, kézirat, hivatalos dokumentum, hang-, fotó-, és filmanyag kapcsolódik hozzá. Charlie Rivel bohóc harmonikája a cirkuszmúzeum tulajdona, amely a Fővárosi Nagycirkuszban kiállítva is látható. Nem akármilyen harmonika, hiszen tudható róla: a világhírű spanyol bohóc, Charlie Rivelé volt, aki 1937-38-ban járt testvérével Budapesten, hogy megnevettesse a Fővárosi Nagycirkusz és a Royal színház nézőit. Charlie Rivel 1896-ban született, artistacsaládban nőtt fel. 9 évesen lépett először porondra egy párizsi cirkuszban. Budapesti fellépéseinek emlékét műsorlap, karikatúra, novella, valamint fényképek és anekdoták őrzik, amelyekkel harmonikája védett cirkuszi kulturális örökségünk részévé vált.
1949-től, az államosítás időszakában, az egykori magáncirkuszoktól minden eszközt, kosztümöt, állatot állami tulajdonba vettek. A képen látható hivatalos levél egy cirkuszi körketrec (gitter) sorsáról szól. A dokumentum a Magyar Nemzeti Levéltárban található. Cirkuszművészeti emlékeket magánemberek, levéltárak és más múzeumok is őriznek. A cirkuszmúzeum kutatja és számon tartja ezeket, hiszen közös emlékezetünk részét képezik.
A cirkuszi örökség volt a téma 2020. január 9-én, a XIII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál keretében megrendezett Cirkuszi kulturális örökség című UNESCO szakmai konferencián
Joó Emese
főmuzeológus