A Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium felvételijén a jelentkező éppen egy haránt irányú spárgát mutat be a vizsgabizottságnak. Ez egy olyan talajtorna elem az artista készségek sorában, amely megerősíti, miszerint a torna és a cirkusz világa több ponton is összekapcsolódik. A felvételt Szonday Szandra cirkuszkutató készítette 2010-ben, A porond trónörökösei című könyvéhez.

A magyar cirkusztörténetben nem ritka, hogy olimpikon tornászok választották és választják hivatásul az artistaművészetet. Többek között Pelle István és Pataki Ferenc olimpiai bajnok tornászok is így tettek, akik a versenysportból való visszavonulásuk után a cirkusz világában találták meg helyüket. 

Pelle István 1932-ben Los Angelesben lett műszabadgyakorlatban és lólengésben olimpiai bajnok. Hazatérése után artista fellépéseket vállalt, hazai és nemzetközi bemutatókon vett részt. Mivel ezekért fellépti díjat és költségtérítést kapott, a torna szövetséggel összetűzésbe került. 1936-ban beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetemre, ahol állam- és jogtudományi diplomát szerzett, emellett részt vett az 1936-os berlini olimpián is, ahol négy versenyszámban: műszabadgyakorlatban, lólengésben, akrobatikus ugrásban és csapatban is negyedik helyezést ért el. 

Az olimpiát követően a Honvédelmi Minisztériumban jogászként dolgozott. A második világháború végén amerikai hadifogságba esett. A háborút követően már nem tért haza, Argentínában telepedett le. Különleges artista számával cirkuszi műsorokban lépett fel: fejen állva hegedült, és magyar nótákat énekelt.

Pataki Ferenc, a „szaltókirály”, műszabadgyakorlatban az 1948-as londoni olimpia bajnoka volt. 12 évesen egy cirkuszi előadás hatására kezdett szertornázni. Az olimpiai felkészülés mellett sokszor csillogtatta meg tudását a tornatermen kívül is, például köztéri szobrokon és kéményeken állt kézen. A legenda szerint 1950 nyarán a debreceni strandon fogadást kötött arra, hogy képes-e száz szaltót megcsinálni egymás után. Sajnos a kilencvenhatodik szaltónál egy gödörben megbicsaklott a lába és a gerincére esett, így a fogadást elvesztette. 

Pataki kijutott az 1952-es helsinki olimpiára, azonban nem volt esélye a győzelemre. A versenysportból történt visszavonulását követően feleségével artistaként járták a világot. Hazatérése után nyugdíjazásáig az Állami Artistaképző Intézet akrobatika tanáraként dolgozott.

Mezei Sándor
utánpótlás- és sportkoordinátor