A Hagenbeck család a 19. század közepétől egzotikus vadállat kereskedelemmel, ember-bemutatókkal, állatkerttel és cirkusszal egyaránt foglalkozott. Carl Hagenbeck érdeme, hogy mindezekből nemcsak céges hasznot termelt, hanem közvetlen tapasztalatai alapján megreformálta a vadállatok befogási, tartási, bemutatási és idomítási módját.  A vadállatok ú.n. “szelídidomítása” a világ cirkuszaiban máig érvényes alapelv.

Carl Hagenbeck apja, Claus Gottfried Carl Hagenbeck, tengeri halkereskedéssel foglalkozott Hamburgban. Jövedelmét egzotikus állatok adásvételével egészítette ki, és az 1870-es évekre Európa vezető egzotikusállat-kereskedőjévé vált. Fia, Carl már fiatalon csatlakozott a vadállatbefogó expedíciókhoz, és hazájától távoli szigeteken, hegyekben, sivatagokban és dzsungelekben tapasztalta meg az állatbefogás kíméletlen módszereit. 

Carl Hagenbeck vállalkozása, az európai arisztokraták igényei szerint, 20 év alatt mintegy ezer oroszlánt és medvét, több száz tigrist, leopárdot, hiénát, elefántot, orrszarvút, zsiráfot értékesített. A vadállatpiac telítődésével Hagenbeck figyelme az expedíciókon megismert “vademberek”, a törzsi társadalmak népei felé fordult. A világon elsőként szervezett állatkerti ember-bemutatókat, amelyek keretében többek között szamoai, számi, núbiai bennszülötteket láthattak az európai emberek. Az alábbi képeslap Ceylon (Srí Lanka) szigetéről származó szingaléz csoportot ábrázol, amely éppen Hagenbeck saját állatkertjében vendégszerepel.  

Az állatkerti ember-bemutatók egzotikus szereplői, imitált eredeti környezetben, saját használati tárgyaikkal, fegyvereikkel, állataikkal körülvéve, napi programként mutatták be hagyományos rítus-előadásaikat az európaiaknak. Ezekre a nép-kiállításokra tódultak az emberek, és gyorsan elterjedtek a kontinensen. A budapesti állatkertben például, az 1896-os millenniumi ünnepségek apropóján, 250 “afrikai atyafit” láthattak az érdeklődők. 1887-ben Hagenbeck megalapította saját cirkuszát, ahol a vadállatok mellett a távoli kultúrák képviselői is attrakciókként szerepeltek. A Hagenbeck Cirkusz 1907-ben egyesült az amerikai Benjamin Wallace csoportjával és Hagenbeck-Wallace Cirkusz néven 1938-ig működött.

Carl Hagenbeck állatok iránti szenvedélye, viselkedésük megismerése következtében humánus módszereket vezetett be a cirkuszi állatidomításban, emellett modernizálta az állatkerti állattartás körülményeit is. 1907-ben megnyitotta saját állatkertjét Hamburg külvárosában, ahol a világon elsőként alakított ki természetes élőhelyeikhez hasonló, többszintes, nyitott és szabad, ú.n. panoráma kifutókat az állatok számára. A vadakat egymástól és a közönségtől egyaránt mély árkokkal választotta el, a korábban alkalmazott vasrácsok helyett. Sikeres ötleteit 1896-ban szabadalmaztatta. 

Hagenbeck tartós öröksége és érdeme a szelídidomítás bevezetése a cirkusz világában, valamint a modern állatkert megteremtése.

Joó Emese
főmuzeológus